Micah Stanley
Közép-Európát jódhiányos térségnek tartják. A jódozott só, a jódozott késztermékek és a jódban gazdag állati termékek elősegítik a lakosság jó jódellátását. Nem mindig működik – és nem mindig egészséges. Elmagyarázzuk, hogyan juthat elegendő jódhoz egészséges és tisztán növényi alapú módon.
Jód – méreg vagy tápanyag
Csakúgy, mint a cink vagy a vas, a jód létfontosságú, esszenciális nyomelem. Tehát az emberi szervezetnek étellel kell beszereznie. A jódról azonban szélesebb körben eltérnek a vélemények, mint bármely más nyomelemről.
Míg egyesek a jódot szörnyű méregnek ítélik, amelyet lehetőleg kerülni kell, mások azt tanácsolják, hogy nagy mennyiségben vegyék be. Jelenleg a boldog közeget ajánljuk, nevezetesen, hogy a szervezetet lássuk el a hivatalosan ajánlott jódmennyiséggel – se több, se kevesebb.
Jód a pajzsmirigy számára
Mint ismeretes, különösen a pajzsmirigynek van szüksége jódra, és jód nélkül nem tudja ellátni feladatait. A pajzsmirigy hormonjait csak jód segítségével tudja előállítani. A pajzsmirigyhormonok hiánya esetén az anyagcsere az egész szervezetben leáll.
A pajzsmirigy alulműködés tipikus tüneteinek azonban nem a jódhiány az egyetlen lehetséges oka, ezért az állítólagos jódhiány jódtablettával történő kezelése előtt először más lehetséges okokat kell tisztázni.
Jódot szedjen: Csak jódhiány esetén
A hagyományos orvoslásban a pajzsmirigy alulműködés enyhe tüneteire ismételten jódtablettákat írnak fel. Természetgyógyászati szempontból ez minden további nélkül nem javasolt – különösen akkor nem, ha az egyes páciens személyes jódállapotát még előzetesen sem ellenőrizték.
Mivel a jód kritikus nyomelemnek számít. Pajzsmirigy alulműködés gyanúja esetén jódot csak akkor szabad adni, ha valóban egyértelmű jódhiány áll fenn.
Mi van akkor, ha az alulműködést nem jódhiány okozza, hanem egészen más oka van? Mi van, ha ez egy fel nem ismert krónikus pajzsmirigy-gyulladás tünete. Hashimoto thyreoiditis?
Ezt az autoimmun betegséget egyre gyakrabban diagnosztizálják. Ennek ellenére sok terapeuta még ma sem feltétlenül gondol arra, hogy a betegség kizárása érdekében megfelelő vizsgálatokat kezdeményezzen (a jód beadása előtt).
Ha fel nem ismert Hashimoto van jelen, és a beteg túl nagy adag jódtablettát vesz be, a betegség felgyorsulhat.
Az is ismert, hogy enyhe jódhiány paradox módon közel sem vezet pajzsmirigy alulműködéshez, mint a mesterséges jód adagolásával (jódozott só, jódtartalmú étrend-kiegészítők) származó enyhe jódfelesleg. A többlet jód blokkolhatja a pajzsmirigyet, és még inkább hypothyreosishoz vezethet. De túlműködés is elképzelhető, ha jódtöbblet van.
Tehát aki azt gondolja, hogy jót tesz magának azzal, hogy pusztán profilaktikusan túl sok jódot vesz be, az is tévedhet – és a lövés visszafelé sül el. Normális jódmennyiség (napi 150-200 µg) természetesen bevihető a megfelelő ellátás érdekében – különösen jódszegény étrend mellett.
Tesztelje a jód állapotát – állapítsa meg a jódhiányt
Mielőtt jódot szedne étrend-kiegészítőkből, érdemes ellenőrizni személyes jódszintjét.
Érdekes módon még az Arbeitskreis Jodlack e. V. – a jódhiány orvoslásával foglalkozó egyesület (amely szerinte elterjedt). Azt tanácsolták nekünk, hogy ebben bízzon orvosával. Mert ez a pajzsmirigy vérértékeiből látható, hogy van-e jódhiány vagy sem.
A pajzsmirigy-értékek azonban csak közvetett jelzést adnak, és – mint fentebb kifejtettük – túl alacsonyak vagy egyéb okokból túl magasak is lehetnek. Hiszen a jódhiány vagy a jódfelesleg nem az egyetlen oka a pajzsmirigy alulműködésnek vagy túlműködésnek.
A vizeletvizsgálat a legjobb módja annak, hogy meghatározza személyes jódszintjét. A vizeletben 100 µg/l alatti jód hiányt jelez. Terhes nőknél a 150 µg/l alatti értékek már az elégtelen jódellátást jelzik.
Az állati eredetű élelmiszerek különösen magas jódtartalmúak
A mindenféle készétel (jódozott konyhasóval) mindenütt jelen lévő jódozása miatt sok élelmiszer jódtartalma már most is meglehetősen magas. Különösen az állati eredetű élelmiszerek (hús, tejtermékek, tojás) ma már igen gazdagok jódban, mivel az állati takarmányokat már régóta jódozták. Míg a takarmányhoz hozzáadott jódnak csak körülbelül 1 százaléka található a húsban, a tejtermékekben és a tojásban több mint 10 százaléka lehet.
A szarvasmarhatakarmányhoz 1.3 és 2.3 mg közötti mennyiségű jódot adnak a takarmány kilogrammonként. Legfeljebb 5 mg-os adagolás megengedett.
Érdekes módon a húst és tejet tartalmazó étrend, valamint a késztermékek gyakori fogyasztása mellett az ember általában nagyon jól ellátott jóddal – sokszor túlkínálattal is, ami pajzsmirigy-túlműködés esetén problémás, mert ezt tovább táplálja a nagy mennyiségű jód.
Természetesen optimalizálja jódellátását
A természetes jódot biztosító élelmiszerek elsősorban a tengeri halak és a tenger gyümölcsei, de nem alkalmasak vegán étrendre. Ezért a következőkben csak a tisztán növényi eredetű élelmiszereket mutatjuk be jódellátásra.
A tengeri moszat sok jódot tartalmaz
A tengeri alga nagyon jódban gazdag táplálék. Például egy kis köret formájában is fogyaszthatók. Ehhez eltér a z. B. Hijiki (1 teáskanál szárított hínár elég) vízben 7-10 percig. Ezután öntsük le az áztatóvizet, öblítsük le alaposan az algákat és készítsük elő zöldségekkel és/vagy rizzsel együtt.
Más hínár (wakame és kombu) hozzáadható levesekhez, vagy hínárpehely formájában salátára szórható (pl. hínár vagy „hínár salátához”).
Olajban is van hínár, ami nagyon jól illik nyers zöldségekhez és zöldséges tányérokra, vagy kenyérre is ízlik.
A hínár azonban valóban rendkívül gazdag jódban, és kis mennyisége is elegendő a napi jódszükséglet fedezésére (lásd még a következő fejezetet: Mennyi jódot tartalmaz a tengeri moszat).
Ezek a hínárok léteznek
Sokféle tengeri moszat létezik, amelyek mindegyike eltérő jódtartalommal is rendelkezik. De még egy és ugyanazon algákon belül is, származási régiótól függően, erős ingadozások lehetnek a jódtartalomban.
- A tengeri moszat a tengeri moszat angol kifejezése, így sokféle hínárra utal, főleg barna és vörös hínárra, gyakran csak a Kombu sűrű erdőire Japán partjainál.
- A Kombu (Laminaria japonica) a leginkább jódban gazdag alga. Általában csak leves vagy tea készül belőle. Gyakran fogyasztás előtt eltávolítják az ételből. Létezik azonban olyan kombupor is, amelyet egyfajta természetes ízfokozóként használnak fűszerezéshez.
- Szárításkor az Arame (Eisenia bicyclis) úgy néz ki, mint egy fekete-zöld szálak kusza. Az Arame nagyon jó ízű, és jól illik minden olyan zöldség- és tésztaételhez, amelyeknek halas ízűnek kell lenniük.
- A Wakame-t (Undaria pinnatifida) főzés vagy előkészítés előtt is beáztatják. A wakame salátához a hínárt nem is kell előre megfőzni.
- A hijiki (Sargassum fusiforme) a barna algák közé tartozik, és bogyós moszatnak is nevezik.
- A tengeri spagetti (Himanthalia elongata) szintén a barna algák közé tartozik. Övtangnak is nevezik őket, és az Atlanti-óceánból vagy az Északi- és a Balti-tengerről származnak. Ha beáztatták, al dente főzhetők, mint a tészta, majd hozzáadhatók a sült krumplihoz vagy salátákhoz.
- A tengeri saláta (Ulva lactuca) egy zöld alga, nem tévesztendő össze a fent említett tengeri salátával, amely öt különböző típusú hínár pelyhes keveréke.
- A Dulse (Palmaria palmata) egy vörös moszat, és a fenti pehelykeverék összetevője. A Dulse por formájában is kapható, amivel fűszerezhető.
- A Nori nem egy speciális hínárfajta, hanem az ehető hínár japán kifejezése. Ezek többnyire vörös algák, pl. B. a bíbor moszat (Porphyra tenera), amely kiadós ízű, sima levelekbe préselve sushihoz használják. A nori azonban kombinálható zöldségekkel, gombával, hagymával stb.
A tengeri moszat sok jódot tartalmaz
Nem minden algafajtánál rendelkezünk jódtartalommal. Tehát csak egy válogatás az alábbiakban:
- Kombu: 240-4,900 µg/g jód
- Wakame: 93-185 µg/g jód
- Nori: 30-45 µg/g jód
- Tengeri spagetti: 2,000 µg/g jód
- Arame: legalább 600 µg/g jód, magasabb szint, akár 5600 µg/g is lehetséges
- Dulse: kb. 500 µg/g jód
- Hijiki: körülbelül 500 µg/g jód
- Tengeri saláta: legfeljebb 240 µg/g jód
(Lithothamnium calcareum: 33-34 µg jód (meszes alga, amelyet természetes kalcium-kiegészítők vagy gyógynövényitalok tartalmaznak))
Az algák áztatásával, majd forralásával 14-75 százalékkal csökkenthető a jódtartalom, így nem kell tartani a jódfeleslegtől, különösen a nori vagy más, alacsonyabb jódtartalmú algák esetében, ha megfelelő az előállítás és az adagolás.
A tengeri moszat jódszintjének ingadozása kockázatot jelenthet
Az irodalomban szereplő algák jódtartalma azonban jelentős eltéréseket mutat. A Szövetségi Élelmiszerszabályzat például – az élelmiszerek tápanyagtartalmának adatbázisa és az epidemiológiai táplálkozási vizsgálatok értékelésére szolgáló standard eszköz – a tengeri moszat jódtartalmának széles skáláját jelzi, de ezek az értékek még mindig lényegesen alacsonyabbak, mint a az általunk felsorolt értékeket, amelyekből kivonást szerezünk be.
Tehát ha a szövetségi élelmiszerkulcsot veszi az algafogyasztás alapjául, akkor valószínűleg túl sok algából származó jódot fogyaszt, ami problémát jelenthet a pajzsmirigy-túlműködésben vagy gyulladásos pajzsmirigybetegségben szenvedő betegek számára.
A Federal Institute for Risk Assessment BfR a szárított algák és hínártermékek jódtartalmára vonatkozó közleményében 5 és 11,000 2020 mg közötti extrém tartományt is közöl, ezért az lenne az ideális, ha csak azon gyártók algáit használnák, amelyek rendelkeznek a megfelelő jódtartalommal. termékeikkel jelezhetik. Jelenleg (. október) tisztázzuk, hogy vannak-e megfelelő gyártók, és hamarosan itt tájékoztatjuk az eredményeinket.
Fedezze fel a jódszükségletet a napi táplálkozási gyakorlatban
Nyomokban jód (1-4 µg/100 g) szinte minden zöldségben és gyümölcsben megtalálható.
Amint a fenti információkból kiderül, a növényi eredetű, különösen jódban gazdag élelmiszerek közé tartoznak a zöld levelű zöldségek, káposztafélék, gombák, diófélék, magvak és hüvelyesek.
Ha ezeket az ételeket a moszat hínárjával „jódozott” sóval ízesítjük, több jódot biztosítunk. Természetesen ezt a sót is használhatod kenyérsütésre stb.
A Sango-tengeri korall nagyon jól tekinthető kiegészítő és természetes jódforrásnak, persze csak akkor, ha a kalcium/magnézium ellátás optimalizálásához szükséges, mivel elsősorban kalcium/magnézium forrás.
Ha csak jódot szeretne szedni, a fenti táblázatban találhat jódtartalmú étrend-kiegészítőket, és ott választhat.
Ha a mikroalgák (spirulina vagy chlorella) az étrend-kiegészítők részét képezik, ezek is biztosítanak némi jódot – és ha a tengeri moszat is az étrend része, akkor nem kell aggódnia az esetleges jódhiány miatt.
