Micah Stanley
Gyakran mondják, hogy húsevés nélkül az emberi agy az evolúció során nem fejlődhetett volna olyanná, amilyen ma. Egy 2022 januárjában készült tanulmány azonban megkérdőjelezi ezt a tézist.
Azt mondják, hogy az emberi agy csak a hús révén fejlődött ki
Sokszor mondják, hogy csak azért, mert őseink elkezdtek több húst enni, és az újonnan feltalált eszközökkel felaprítani tudták, az agyuk fejlődhetett. És nem csak azt. A kevesebb rágómunka miatt kisebbek lettek a fogai, laposabbak (emberibbek) az arcvonásai. Így jött létre a nyelv fejlődésének előfeltétele is.
Állítólag ez pusztán növényi eredetű élelmiszerekkel nem lett volna lehetséges, mert a rágómunka túl sok energiát és kalóriát igényelt volna. A darált húst viszont csak keveset kell rágni, és az emésztés is hatékonyabb – azaz sok energiát ad anélkül, hogy egyidejűleg sok energiát használna fel az emésztés során. Röviden: a húsnak köszönhetően ott tartunk, ahol ma vagyunk, a hipotézis szerint, amelyet sokan túlságosan is boldogok ahhoz, hogy elhiggyék.
Maradtunk volna majmok növényi alapú étrenden?
Tehát továbbra is a fákon ülnénk, leveleket majszolva, és kis agyvel vannak felszerelve, ha őseink úgy döntöttek volna, hogy régen vegánok lesznek? Attól eltekintve, hogy ebben az esetben ma már nem kellene tartanunk a nukleáris hulladéktól, a kötelező védőoltástól és a klímaváltozástól, nagy valószínűséggel nem is igaz.
2022 januárjában a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent egy tanulmány, amely megkérdőjelezi a húsfogyasztás jelentőségét az emberi evolúcióban.
A hús tett minket emberré?
Kétségtelen, hogy 2 millió évvel ezelőtt a Homo erectusban figyeltek meg először nagyobb agyat. Ez azzal magyarázható, hogy a Homo erectus – a fentebb kifejtetteknek megfelelően – megváltoztatta az étrendjét, azaz kevesebb zöldséget és több húst evett, valamint az ételeit is feldarabolta.
Azonban – a Dr. W. Andrew Barr paleoantropológus körüli tanulmány szerzői szerint – ez inkább az e korszakra való egyoldalú és fokozott figyelem torz eredménye. Az ember a Homo erectus leletek megjelenése utáni növekvő húsfogyasztásra utaló jeleket keres, és ezekben látja a bizonyítékot a „A hús tett minket emberré” hipotézishez.
Dr. Barr kifejti: „Ha azonban (mint mi is) kvantitatív módszereket használ Kelet-Afrika számos régészeti lelőhelyéről származó adatok elemzésére, akkor a hipotézis kezd megbomlani.”
A húsfogyasztás akkoriban nem növekedett
Tanulmányukhoz Barr és munkatársai a kilenc legfontosabb kelet-afrikai kutatási terület adatait használták fel, köztük 59 olyan lelőhelyről, amelyek 2.6-1.2 millió évvel ezelőtti adatokkal szolgálnak. Sokféle leletanyagot vizsgáltak meg, pl. B. Állatcsontok, amelyeken jól láthatóak voltak a vágószerszámok nyomai, így az is fontos volt, hogy az adott helyeken hány ilyen csont található.
Kiderült, hogy az említett időszakban nem volt túl sok olyan lelet, amely a húsfogyasztás növekedését igazolhatta volna. A magasabb abszolút leletszám csak annak volt köszönhető, hogy az utóbbi időben több mintát vettek.
Akkor mitől nőtt az agyunk?
Tehát ha akkoriban nem volt megnövekedett húsfogyasztás, akkor meg kellene keresni a valódi okait azoknak az anatómiai változásoknak, amelyek a modern embert őseinkből hozták létre.
Lehetséges magyarázat az lehet, hogy őseink megtanultak tüzet használni és ételeiket főzni. Ily módon több növényi eredetű táplálékot tudtak enni minden időigényes rágómunka nélkül, és ezzel egyidejűleg növelni a benne lévő tápanyagok biohasznosulását.
Egy másik érv kevésbé a húsevés mellett
„Úgy gondolom, hogy tanulmányunk és eredményei nem csak a paleoantropológiai közösséget érdeklik, hanem minden embert, beleértve azokat is, akik húsfogyasztásukat az emberi agy ősi történeteivel indokolják, amelyek csak a húsfogyasztás miatt fejlődnek ki” – mondta Barr. "Tanulmányunk azt mutatja, hogy korai őseink evolúciós változásait nem a nagy mennyiségű húsevés okozta."
Barr mellett a kutatócsoport tagja volt Briana Pobiner, a Smithsonian National Museum of Natural History Human Origins programjának kutatója és a tanulmány társszerzője, John Rowan, az Albany Egyetem antropológiai adjunktusa és Andrew Du. antropológia és földrajz adjunktusa a Colorado Állami Egyetemen és J. Tyler Faith, a Utah Egyetem antropológia docense.
