Dave Parker
Segítség emésztési és bélrendszeri problémák esetén: A prebiotikumok emészthetetlen növényi rostok vagy élelmi rostok, amelyek a vastagbélben találhatók, és kéz a kézben működnek az úgynevezett probiotikumokkal. Használhatók az egészséges bélbaktériumok szaporodásának fokozására. A prebiotikumok támogatják a bélrendszer egészségét, és számos egészségvédő tulajdonsággal rendelkeznek.
Mik is pontosan a prebiotikumok?
A prebiotikumok (a latinból: „pre” = „előtte”, „bios” = „élet”) bizonyos élelmi rostok, amelyek emésztetlenül jutnak el a bélbe, és ott táplálják az egészséget elősegítő baktériumokat (probiotikumokat). Ennek megfelelően szelektív táplálkozási alapot jelentenek a bélbaktériumok számára. A prebiotikumok specifikusan módosíthatják a bélflóra összetételét. A legtöbb potenciális prebiotikum a szénhidrát. Ezek bejutnak a vastagbélbe, és ott a baktériumflóra egyes komponensei újra lebontják. A legismertebb prebiotikumok: az inulin és az oligofruktóz.
A szakirodalom ezt írja a prebiotikumokról: „Nem emészthető élelmiszer-összetevők, amelyek kedvezően hatnak gazdájukra azáltal, hogy egy vagy több baktériumfaj növekedését és/vagy aktivitását célozzák meg a vastagbélben, ezáltal javítva a gazdaszervezet egészségét.” (Gibson és Roberfroid, 1995)
Fontos: Bár minden prebiotikum az élelmi rostok csoportjába tartozik, nem minden élelmi rost minősül prebiotikumnak. Ennek megfelelően a nem szénhidrátok is működhetnek prebiotikumként. De először meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak. Ide tartozik például, hogy túlélik a gyomorsavat – anélkül, hogy károsodnának. Ezenkívül a szálastakarmányt a bélflórának is hasznosítania kell, és serkentenie kell a jó bélbaktériumok növekedését és aktivitását.
Prebiotikumok és probiotikumok – jó csapat
A probiotikumok ezzel szemben élő mikroorganizmusok, amelyek egészségjavító hatásúak. A jó bélbaktériumoknak elegendő energiát kell felvenniük ahhoz, hogy fenntartsák védő tulajdonságaikat és szaporodjanak. Ezért minden nap elegendő mennyiségű prebiotikumot kell bevinni. Szervezetünknek tehát előnyös, ha a probiotikumok (pl. bifidobaktériumok) jól érzik magukat a bélben. A prebiotikumok, például az oligofruktóz vagy az inulin cukormolekulák támogathatják ezt. Az élelmiszer emészthetetlen összetevőit a bifidobaktériumok használják fel. Ez támogatja a jó bélbaktériumok szaporodását. Mondhatnánk, a probiotikumok megeszik a prebiotikumokat.
Mit tehetnek a prebiotikumok?
Miután a prebiotikumok felszívódtak a szervezetben, emésztetlenül jutnak el a belekbe. Ott a bélflóra lebontja őket, és serkentik a jó bélbaktériumok növekedését és/vagy aktivitását. Rövid szénláncú zsírsavak (SCFA-k) képződnek. Így nemcsak „ételként” működnek a bélben élők számára, hanem közvetetten elősegítik az SCFA-termelést is. A prebiotikumok döntően befolyásolják a vastagbélflórát.
Pozitív hatással lehetnek az emésztésre, és segíthetnek például székrekedés és székrekedés esetén. Mivel a jó baktériumkultúrák a prebiotikumok után egyfajta szaporodási lendületet kapnak, a káros baktériumtörzsek (pl. Escherichia coli, clostridia) és a vírusok gyengébb mértékben terjedhetnek a bélben. A speciális élelmi rostok olykor a csontsűrűséget is növelik azáltal, hogy elősegítik a kalcium felszívódását és hasznosulását. Emellett az értékes prebiotikumoknak csökkenteniük kell a vastagbélrák kialakulásának kockázatát is. A bélflóra prebiotikus tulajdonságai közé tartoznak például:
- A pH-érték csökkentése
- A bifidobaktériumok és laktobacillusok növekedésének elősegítése
- növeli a kalcium felszívódását
- A széklet mennyiségének növekedése (az átfutási idő csökkenése)
- A bélgát és az immunrendszer működésének javítása
- növekvő sokszínűség
- Csökkenti a patogén baktériumok behatolásának és terjedésének kockázatát
Indikációs területek: mikor segíthetnek a prebiotikumok?
A prebiotikumok használata számos különböző egészségügyi okból hasznos lehet. Néhány egészségvédő tulajdonsággal rendelkeznek. Itt különbséget kell tenni abban, hogy a prebiotikumok alkalmazhatók megelőzésre vagy terápia támogatására. Többek között a következő indikációs területeken ajánlottak:
- székrekedés és hasmenés
- Bizonyított kórokozó baktériumok: Megnövekedett számú káros baktériumok, gombák, élesztőgombák stb.
- Emelkedett gyulladásos paraméterek (pl. α-1-antitripszin, kalprotektin, zonulin)
- A rothadó baktériumok számának növekedése: Escherichia coli biovare, Proteus fajok, Klebsiella fajok stb.
- Nem elegendő nyálkahártyavédő baktérium: Akkermansia muciniphila (biztosítja a
- régi nyálka és serkenti az új termelést)
- Csökkentett diverzitás: összefügg például a 2-es típusú cukorbetegséggel, elhízással (elhízással), zsírmájjal, Alzheimer-kórral, irritábilis bélszindrómával (IBS), gyulladásos bélbetegséggel (IBD) és vastagbélrákkal
- Csökkent immunitás: Nincs elég immunogén baktérium (pl. Enterococcus fajok, Escherichia coli, Lactobacillus fajok stb.) vagy Faecalibacterium prausnitzii (fontos a butirát képződésében, a bélsejtek megújulásában)
