John Myers
Az inzulinterápia nem mindig javasolt 2-es típusú cukorbetegség esetén: az orvosoknak mérlegelni kell a kezelés előnyeit. Az alternatívák közé tartozhat az étrend, a testmozgás és a gyógyszeres kezelés megváltoztatása.
Az inzulin egy endogén hormon, amelynek beadása nemkívánatos mellékhatásokhoz, például súlygyarapodáshoz vezethet. Ráadásul a szervezet hozzá tud szokni az inzulinhoz, így egyre nagyobb adagra van szükség. Lehetséges következmények az elhízás, a szívinfarktus kockázata, és megnőhet a szélütés. Ezért 2-es típusú cukorbetegségben csak akkor szabad inzulinterápiát alkalmazni, ha az alternatív kezelési módok nem elegendőek. Az 1-es típusú cukorbetegség esetén azonban elengedhetetlen az állandó hormonkezelés.
1-es és 2-es típusú cukorbetegség – a különbségek
Az inzulin lehetővé teszi az izmok és szervek sejtjei számára, hogy felszívják és hasznosítsák a cukrot a vérből, és a vércukorszint csökken. A szervezet a felesleges cukrot zsírtartalékként tárolja.
- Az 1-es típusú diabetes mellitusban a hasnyálmirigy alig vagy egyáltalán nem termel inzulint, ezért azt a bőr alá kell beadni.
- A 2-es típusú diabetes mellitusban a szervezet sejtjei rezisztenssé válnak az inzulinnal szemben. A hasnyálmirigynek egyre többet kell termelnie a hormonból, hogy fenntartsa a cukoranyagcserét és csökkentse a vércukorszintet – egészen addig, amíg egy bizonyos ponton már nem képes erre.
Súlygyarapodás: Az inzulinkezelésnek nem mindig van értelme
Az orvosok gyakran túl korán alkalmaznak inzulint a 2-es típusú cukorbetegeknél, bár ennek súlyos következményei lehetnek az érintettekre nézve: az inzulin különösen jól hasznosítja a vérben keringő cukrot, és zsírlerakódásként raktározza el. A testsúly növekszik – és az érintetteknek még több inzulinra van szükségük.
Cukorbetegség terápia: inzulin helyett gyógyszerek
A legtöbb esetben a 2-es típusú cukorbetegség inzulin nélkül is szabályozható. Ha az étrend megváltoztatása és a fokozott testmozgás nem elegendő a vércukorszint tartós csökkentéséhez, gyógyszeres kezelés segíthet. Számos tanulmányban egyértelműen jobbnak bizonyultak, mint az inzulinterápia:
- A GLP-1 analógok (gliptinek) serkentik a hasnyálmirigyet, hogy több saját inzulinból szabaduljon fel. Csökkentik az étvágyat, csökkentik az elhízást, valamint a szívinfarktus és a szélütés kockázatát.
- Az SGLT-2 inhibitorok (guillotine) a vesén keresztül fejtik ki hatásukat, és biztosítják, hogy több cukor ürüljön ki a vérből a vizelettel. Ez csökkenti a testsúlyt és a szívroham és a stroke kockázatát is.
A gyógyszeres terápia célja a 2-es típusú cukorbetegség enyhébb stádiumába való visszaszorítása és a testsúly jelentős csökkentése. Ez sok lehetséges következményes károsodástól megkíméli az inzulinterápia által érintetteket.
Hamis pénzügyi ösztönzők az inzulinterápiához
Hátrányai ellenére sok orvos inzulinterápiát ír elő a 2-es típusú cukorbetegségben. A korai és primer inzulinterápiát még a tudományos irányelvek sem írják elő.
Az új cukorbetegség elleni gyógyszereket viszont viszonylag ritkán használják. Ennek két fő oka van:
- A hatóanyagok drágábbak, mint az inzulin – túl gyakori használat esetén az orvosoknak pénzügyi megszorításoktól kell tartaniuk.
- A kötelező egészségbiztosító társaságok jelentős kompenzációs kifizetésekben részesülnek a kockázati struktúra kompenzációs alapjából, ha kötvénytulajdonosaiknak inzulint kell beadniuk.
