John Myers
Az amarant egy úgynevezett álgabona. Biológiai szempontból nem gabona, hanem a rókafarkkóró családjába tartozik. De van egy bizonyos hasonlóság a gabonához: az amaránt keményítőt tartalmazó szemeket képez. Ennek megfelelően a gabonaszemekhez hasonlóan elkészíthető és felhasználható. Alkalmas például a rizs alternatívájaként.
Az erős illat és az enyhén diós íz jól passzol sok kiadós ételhez, például főtt zöldségekhez vagy húsokhoz. Az amaránt rakott ételek összetevőjeként vagy levesek kiadós összetevőjeként vagy kiadós saláták részeként is használható. Összetörve vagy őrölve, felfújható és müzlikeverékhez vagy snackszeletekhez használható. A magokon kívül a növény különféle egyéb részei is fogyaszthatók: a levelek például a mángoldhoz vagy a spenóthoz hasonló ízűek, és főzelékként is elkészíthetőek. A fiatal virágzatokat is így lehet felhasználni, enyhén diós ízűek, mint a magvak.
A pszeudo gabonát rendkívül egészségesnek tartják. Mindenekelőtt 16 grammonként 100 grammos fehérjetartalma magasabb, mint sokféle gabonaé, és jó fehérjeforrássá teszi az amarántot. Vas (9 mg) és kalcium (215 milligramm) tartalma is magasabb, mint a hasonló élelmiszerekben. Az amarant gluténmentes élelmiszer, ezért érdekes alternatívája lehet egyes gabonatermékeknek a cöliákiában szenvedők számára. A glutén hiánya azonban azt is jelenti, hogy az amaránt csak fenntartással használható sütéshez: mindig búza-, rozs- vagy tönkölyliszttel kell keverni, hogy megfelelő tésztát kapjunk. Mivel a liszt nem alkalmas cöliákiás betegeknek, az amarántos sütési receptek kiválasztása továbbra is kezelhető.
Bár a szótár szerint a helyes írásmód az „Amarant”, Németországban az „Amarant” nemzetközi változat is meghonosodott. Ez többek között a legtöbb termék megfelelő elírásának tudható be. Ha olyan terméket tart a kezében, amelyen nem az „Amarant” felirat szerepel, hanem a német nyelvű írásmód, ez arra utalhat, hogy a pszeudo-gabona hazai termesztésből származik. Az amarantot azonban általában Közép- és Dél-Amerikából importálják.
